Gyűlölök vásárolni. Számomra mindegy, hogy ruhanemű vagy élelmiszer, kín szenvedés mindkettő beszerzése. Főleg a hiper/szuper marketektől, bevásárlóközpontoktól borsózik a hátam. Sokkal inkább szeretem beszerezni a szükséges dolgokat a sarki közértbe, még úgy is, hogy drágább. De megvan az emberi kapcsolat, biztos, hogy csak azt veszem meg ami szükséges, és nem 2-3x annyit költök mint terveztem volna. De sajnos vannak dolgok amikért mégis kénytelen vagyok tologatni a bevásárlókocsit, (aminek az egyik kereke tuti nem forog, majd miközben pakolok a csomagtartóba naná, hogy úgy dönt, hogy elgurul mellőlem).
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
...és naná, hogy leguggolsz mögé és lefényképezed....
Nálunk biztosan jól éreznéd magad, mert a mi boltunkban mindenki a nevén szólít mindenkit, és azt is megbeszéljük, hogy mit álmodtunk.
Eleinte kicsit furcsa volt ez nekem, de ma már tudom, hogy jó helyen vagyok.
A kép szuper, tetszik nagyon. :)))
No shopping :)
és még mázlid van, ha bele tudod dugni a százast és nem rágóval felturbózva húzod ki, és akkor is ki tudod venni a coinodat, amikor visszavitted...apró örömök az életben :))))
A csíkos bolttól és társaitól én is kész vagyok, viszont egy könyvesboltba, vagy turkálóba elgyengülök és elfelejtem az összes limitemet!
Szuper az érmeperspektíva!