Hogy hol végződik a jó ízlés határa, az ugyebár szubjektív megítélés.
Mindenesetre nekem Fiaim személyében megadatott 2 kritikus véleményező,
ha példának okáért beállítok egy ilyen új szerzeménnyel. Ítéletük könyörtelen volt.
De hajlandóságot mutattak megszokni anyjuk nyakán eme tárgy látványát.
Hát nem is tudom... én nem nagyon szeretem az ilyen nyakékeket és úgy általában semmiféle bizsut, de egy találó ruhadarabbal biztosan jól néz ki a nyakadon.
Szerintem nyáron jól esik az embernek egy kis bohóság, még ha egy ékszer is közvetíti azt. Én kedvelem a szép bizsukat, de ritkán hordok, mert a két kisebb örömmel szaggatja a nyakamról őket. Ráadásul engem is feszélyez sokszor. Majd, ha már nagyobbak lesznek, kiélem effajta szenvedélyemet:)))
A nyaklánc dögös. De sokat számít, hogy a ded mit mond. Nekem a kis majdnem 4 évesen is véleményez, és ha valamiről negatívan, akkor onnantól kezdve nem érzem benne jól magam. Mert ennek a kis tökinek is már olyan kifinomult ízlése van, hogy csak na! :)
Erzsébet, én is így vagyok ezzel, több mint való Gyerekeim azért ódzkodnak annyira eme darabtól, mivel nem ehhez szoktak. De néha kell egy kis változatosság, a határok feszegetése. :)
Csillagos, ugye???!!!! Évekig nem hordtam én sem semmi síkból kilógó kiegészítőt, de most hogy már Nagyfiaim vannak … Arról nem is beszélve, hogy elfiúsodom mellettük. így kell néha egy kis „csajszisság”, jelen esetben egy nyaklánc. :)
Gólya, az tuti, hogy rányomja a bélyegét a Ded véleménye! (simán lenyagyanyózta Nagyfiam az egyik új ruhámat; aztán nem is vettem fel, mígnem Anyukám sztornírozta az ellenvéleményével. így most, juszt is felveszem, lássák ki hordja a nadrágot. Ja, nyakláncot.) :)