A kilencvenedik napra megtanultam, hogy mindent érdemes közelről, részleteiben is megfigyelni.
Még a moha is mennyire gyönyörű a maga egyszerűségével, élni akarásával, leleményességével!
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
És puhaságával! Imádom simizni a moha tetejét! fincsin zöld!
én meg ülni, feküdni rajta...de jó is az! :)
Így még nem láttam a mohát..
Toni, valóban annyira bársonyos tud lenni!
Treza, én is imádok ráfeküdni (bár erre most speciel nehéz lenne, mivel a falon van :))
Tündérlátta, ugye milyen jó néha megállni, lehajolni, közelről szemügyre venni egy-egy megszokott dolgot?
Észrevettem, hogy a digiszkrep és a fotózás átalakítja a vizuális kapcsolatomat a világgal. Látom az egészet és látom az apró részleteket! Örülök, hogy Te is leírtad Rita:-)