#90


A kilencvenedik napra megtanultam, hogy mindent érdemes közelről, részleteiben is megfigyelni.
Még a moha is mennyire gyönyörű a maga egyszerűségével, élni akarásával, leleményességével!


. Bookmark the permalink.

5 Responses to #90

  1. Toni says:

    És puhaságával! Imádom simizni a moha tetejét! fincsin zöld!

  2. treza says:

    én meg ülni, feküdni rajta...de jó is az! :)

  3. Így még nem láttam a mohát..

  4. Rita(006) says:

    Toni, valóban annyira bársonyos tud lenni!

    Treza, én is imádok ráfeküdni (bár erre most speciel nehéz lenne, mivel a falon van :))

    Tündérlátta, ugye milyen jó néha megállni, lehajolni, közelről szemügyre venni egy-egy megszokott dolgot?

  5. Juma says:

    Észrevettem, hogy a digiszkrep és a fotózás átalakítja a vizuális kapcsolatomat a világgal. Látom az egészet és látom az apró részleteket! Örülök, hogy Te is leírtad Rita:-)

Leave a Reply

Üzemeltető: Blogger.