Ó az hagyján, de kívülről ekkor még koszos volt az ablak. (ami addig amíg nem láttam a monitoron a fotót fel sem tűnt nagyon. Így +rásegítettem a homályosodásra, takarván ezzel az üveg másik oldalán lévő kosz. Vegyük úgy, hogy ez most tiszta! És kielégítő! :))
Kedves Rita! Elöszőr én is csak bámultam a képet, majd én is megvilágosodtam, hogy mit is látok! Szupr jó lett! De igazán az írásod olvasása után vidultam csak! Sőt hangosan nevettem, pedig a család már alszik! Hát én is így vagyok a takírítással! Én is szeretem a kávét!Egy kávéra szívesen meghívnálak:):) Nálunk is pucerálhatnál:):):)
Köszönöm a vidám perceket! És, hogy gyönyörködhetek a fotóidban!:)
Érdekes, én rögtön tudtam, hogy mik azok a ketyerék! Talán azért, mert miután nagyon nehezen látok ki az udvarra, naponta megfogadom, hogy majd holnap már tényleg nekiállok! A karácsony a legjobb, legalábbis a szenteste! Akkor senki sem akar kinézni az ablakon:-)) Azért nyárig a legszükségesebbeket magam is megpucolom, belül legalább:-))
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart 365 napig minden nap!
Hát nem kielégítő a pucolás.. homályos maradt:)
Ó az hagyján, de kívülről ekkor még koszos volt az ablak. (ami addig amíg nem láttam a monitoron a fotót fel sem tűnt nagyon. Így +rásegítettem a homályosodásra, takarván ezzel az üveg másik oldalán lévő kosz. Vegyük úgy, hogy ez most tiszta! És kielégítő! :))
:))))asztem csak fotótrükk:)))
Koszos, nem koszos afotó remekül sikerült!
Gyere el hozzám is! Maszkolj kérlek lukat az ablakom opáljára!!!!
Katalin, csodákat tudok ám trükközni az ablakpucervával is!
Tündérlátta, köszönöm köszönöm köszönöm! (már dugámba dőltem, hogy ennyire nem sikerült maga a fotó!)
Toni, megyek Drága, egy jó kávé mellett az összes ablakod likasra pucerbálom!
Először nem tudtam, mi az a barna csík a zöldmicsodában. :))
Aztán megvilágosodtam, mint az ablaküveged! :DD JÓ fotó! :)
Kedves Rita! Elöszőr én is csak bámultam a képet, majd én is megvilágosodtam, hogy mit is látok! Szupr jó lett! De igazán az írásod olvasása után vidultam csak! Sőt hangosan nevettem, pedig a család már alszik!
Hát én is így vagyok a takírítással! Én is szeretem a kávét!Egy kávéra szívesen meghívnálak:):) Nálunk is pucerálhatnál:):):)
Köszönöm a vidám perceket! És, hogy gyönyörködhetek a fotóidban!:)
Érdekes, én rögtön tudtam, hogy mik azok a ketyerék! Talán azért, mert miután nagyon nehezen látok ki az udvarra, naponta megfogadom, hogy majd holnap már tényleg nekiállok! A karácsony a legjobb, legalábbis a szenteste! Akkor senki sem akar kinézni az ablakon:-)) Azért nyárig a legszükségesebbeket magam is megpucolom, belül legalább:-))