Jó úton haladok, hogy olyan legyek mint a nagymamám,
aki sose tudta hová tette a kulcsát, nem egyszer a hűtőben találtuk meg.
Én rendszeresen az utcán felejtem a zárban, vagy egyszerűen elhagyom.
Tavaly 3 kulcscsomó esett áldozatul.
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
No ettől a macistól odavagyok :)
Csodás fotókat láttam most Nálad, jövök máskor is.
milyen szuper ez a fotó is... :) de a történetet talán nem kellene reklámozni, ki tudja, ki olvassa a blogot... ;) (mondja ezt olyasvalaki, akihez már besurrantak, nem kis kárt okozva... :( )
Nagyon szuper ez a macis kulcstartós, ajtós kép... A kulcs keresés pedig nálam is megszokott dolog. Naponta kb 3-szor túrom végig a lakást, mire sikerül a leglehetetlenebb helyeken előkeríteni... Hűtőbe már én is tettem, a bors mellé.... (muhahaha)