A mai napot anyukámnál töltöttük, ami felér egy üdüléssel! (én is ilyen nagymami szeretnék lenni!) Az ebédről nem is beszélve! Aztán mégis úgy döntöttem, nem a rakott krumpliról teszek fel fotót, (mert már a gondolattól összefut a nyál a számban), inkább a kék vizespohara lesz a főszereplő. A kép nem sikerült igazán, mivel a két tornádó gyerekem mellett, lehetetlen volt mozdulatlanul állni, vagy az asztal mellől elhessegetni őket.
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
De jó az ilyen családi-nagymamis hétvége! Szép a ciklámened!
Köszönöm M., a ciklámen tulajdonosa szintén anyukám. Virág szépsége Őt dicséri (nálam max. túlélnek szegény növények. Nem vagyok olyan gondoskodó mint Te.) :(