Visszaemlékezés és összegzés:
Valahogy így kezdődött az első képek egyike a lencsefőzelék alatt lobogó tűzzel.
Aztán volt egy pár jobban sikerült felvételem, amik nemcsak az én kedvenceim lettek.
Közben rájöttem, hogy a lakásban hol van a legtöbb fény: sehol.
Tanulgattam a természetet meglátni.
Felnőtt életemben nem hasaltam annyit a földön mint idén!
Szembesültem korlátaimmal mind a tudás, a kreativitás terén,
no meg, hogy nincs hatalmam állat és ember felett.
Főleg ha összeeresztem őket, tuti valamelyik grimaszol, máshova néz
és közben természetesen mozog is!
A tanulásom/próbálkozásaim folyamata nem zárult le,
de ez a blog már csak 1 fotóval jelentkezik.
Hiányoztál Rita!
Nem, nem is, inkább így írom: hiányzol Rita!!! :)