Új családtagunk.
8 évesem viszi tovább a trombitás hagyományt.
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
vegyes érzelmeim: csodálatosan szép a hangszer, de a gyakorláskor nem tudnék elég füldugót használni:)))))
Pont ezt akartam én is írni. :)))
Nálunk a Lányok hegedülni tanultak.....még most is a fülemben van a kezdeti cincogás.
Rita, Te biztosan jól bírod majd, mert akkor én sem éreztem olyan kibírhatatlannak.:)))
.......és szépek a fotóid.:)
Rita, hiányollak......nagyon! :)
Katalin, tudod a szeretet sok mindent megszépít! Ha rajongasz azért a Kisemberért, aki lelkesen fúja (még ha hangosan és hamisan is, de) szépnek és természetesnek hallja az anyai fül!
Csutkailda, élek, vagyok! Annyira jól esik, hogy észreveszed ha eltűnök!