#192

Aggódás.

Ha 2 évvel ezelőtt nem lett volna világos számomra, hogy Tofka személyében családunk kiteljesedett, akkor a mai nap ékes bizonyíték lenne erre a tényre.
Az érzés amit átéltem 1 órán keresztül míg az orvos,
altatásban megpróbálta endoszkóppal az orrából kiszedni a toklászt …
Aztán mikor behívtak a még alvó Kutyához a műtőbe …
ahogy ott feküdt, szájába tubussal, magatehetetlenül …
ahogy kinyitotta szemét mikor simogattam és beszéltem hozzá …
ahogy a nyakamba fúrta orrát és bújt hozzám …
ezek az érzések leírhatatlanok és csak az érti, aki tud szeretni.
Mert az aggódás a szeretet egyik velejárója.

. Bookmark the permalink.

6 Responses to #192

  1. Gólya says:

    Ó...remélem már minden oké és megnyugodtál...édes fotó!

  2. beedee says:

    Remélem minden rendben! Csodás fotó egy csodás lényről!

  3. Én is remélem, hogy minden rendben van.
    Csupa szépet, csupa jót kívánok Nektek! :)

  4. Rita(006) says:

    Köszönöm az érdeklődéseteket, nagyon-nagyon jól esik! Tofkával minden rendben szerencsére, olyan mint régen! Tüsszentésmentes, vidám Négylábú! :)

  5. Akkor jó :))) Nagyon édes fotó!

Leave a Reply

Üzemeltető: Blogger.