Persze nem újkeletű ama jelenség, hogy használati tárgyak idővel eltűnnek hétköznapjainkból.
(Az már más lapra tartozik, hogy az ember eljut abba a korba, mikor ezt észre is veszi.)
Pl. ilyen a HOKEDLI.
Emlékszem mikor gyerekként, nagymamám a hokedlire tett lavórban fürdetett náluk,
mivel nem volt fürdőszobájuk. Vagy előttem a kép, ahogy nagypapám a sámlin ülve,
jóízűen eszi lábasból a pörköltet, a hokedlit használva asztalként.
A gyerekeim csak onnan tudják mi is az a hokedli, hogy ezt a jobb időket látott „kisasztalkát” megmenekítettem, és most „antik” mivoltában a pincében díszeleg.
Nincs szívem megválni Tőle, pedig igyekszem nem ragaszkodni tárgyakhoz.
Hokedlink is van és sámlinkj is...utóbbiból 2! Imádom őket! Meg nem szabadulnék tőlük, szerintem a lakás legstabilabb bútorai, le-fel pattoghatok rájuk/róluk, nem recsegnek, nem nyeklenek-nyaklanak és nem billegnek. Jó, hogy legalább ezek stabilan vannak nekem....
Jók ezek a képek....lehet őket textúraként is használni ;)
Ez így van! Még mindig megbízható bútordarabok Ezek!
Mosolyogtam a textúra ötleten, nekem is rögtön az ugrott be mikor megláttam, de nem akartam írni, nehogy "szakbarbárnak" tűnjek. :)