A szomszéd akácfája szinte belóg a hálószobánkba.
Így a napokban volt alkalmam megtapasztalni,
hogy a napközben jelentéktelennek tűnő virágzat
amint beesteledik, ontja magából édes illatát.
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
Hm, jól hangzik. nekem nyújtózó harsogó zöld koronájú fák nyúlnak be reggelente az ágyam fölé! Nagyon jó érzés!
Ezt imádom a zöld hónapokban, hogy megszűnik a természet határa, és belopózik a négy fal közé is!