Eső után olyan a természet mintha gyémántos út terülne az ember szeme elé.
Csillog, hívogat és simogat a friss illatával, élénk színeivel.
Fürdőzik az ember lelke benne!
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
meg a halandó szeme a fotóidon...na jó egy kis képzavar...szóval mi meg fürdünk a képeid adta élményekben!
A bal oldali az nekem csúúúúcs! Gyönyörű, ahogy a vízcseppekre élesítettél rá, a többi szinte teljes titok.
De akkor sem szeretem az esőt....
Gólya, köszönöm!!!!!!!!!!! Örülök, hogy tetszik!
Lilianyu, köszönöm!!!!!!!! Na jó, macera is van ebben az esősdiben tény és való, de ... :)