Ez is a szeretem kategóriába tartozó dolog!
A baj csak az, hogy ezzel családon belül nem vagyok egyedül. Kvázi versenyt eszünk. Vendégkínálásra esély sincs. Mire hozzánk ér a vendég volt mogyoró nincs mogyoró.
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
:))))én is így voltam ezzel, míg meg nem ismerkedtem a kesudióval:)) a vendég meg hozzon magával(MOGYORÓT, MANDULÁT, MAKADÁM- és KESUDIÓT!))))
Én a török változatát szeretem:) De ez is jóóó, nagy beszélgetések alatt:))) És ez a szuper fotó visszaadja a mogyiérzést, szinte érzem a fogaim alatt ropogni őket:)))
Megszomjaztam :)
Katalin, tényleg a kesudió! Ó az is milyen fini! Nyami!
Csillagos, Kreatívhit, :) egészségetekre!