#122


"Zöld fűtenger hullámzik a réten
Hangulat magával ragad egészen
Árnyékot nyújt egy dús lombú fa
Belevésnéd: nem megyek haza soha
Tarkává teszi a sok virág a tájat
Oly szívesen leszakítanál egy párat
Sok ezer ízzel kényeztet a gyümölcs
Ki ezt így tervezte, az volt a bölcs"
Szabó Attila- Paradicsom

. Bookmark the permalink.

4 Responses to #122

  1. Toni says:

    Szupi csellók, imádós!

  2. Rita(006) says:

    Csillagos, köszönöm! Gondolom a versre értetted a szépet! :)

    Ciripbogár, de jó hogy jöttél! Köszönöm!

    Toni, szupi bizony, főként mikor bokáig süllyedne az ember lánya a kertben a sárba!

Leave a Reply

Üzemeltető: Blogger.