#117

Míg 10 évesem evez a Dunán, addig:


8 évesem tövestől csavarja ki a fákat,
Tofka pedig:



Időnként vágyódva nézegetem a tengerparti fotókat. Az a morajlás, az illat, a homok tapintása … mmmmm. Persze nem vagyok ám elégedetlen, hiszen van nekünk Duna partunk, a „morajlásával”, a pocsolya szagával (ja de imádom!). Na igen, homok az nem igen van, de az agyagos massza mennyivel mókásabb tud lenni!
(jelentem Jetink, egy intenzív alvázmosás után visszanyerte eredeti külalakját. Átmenetileg. Holnapig. Hisz akkor megint edzés, 10 évesem evez a Dunán :))

. Bookmark the permalink.

2 Responses to #117

  1. Duna parti napok vannak :)

  2. m says:

    Egy ilyen Fanyűvő és Dunai Jeti társaságában igazi nyugalomban és békében lehet részed. Pláne, ha a hadtest további része a nagy folyóról őriz, hogy nem lépsz-e rossz helyre az iszapszagú sárban. Aranyosak vagytok:)

Leave a Reply

Üzemeltető: Blogger.