#107


Sétáltunk.
Merthogy az a tény, hogy 8 évesem fűzőt kénytelen még viselni,
igen leszűkíti a lehetőségek körét mint szabadtéri időtöltés.
 Nincs korizás, játszóterezés, bicajozás. És mi szolidálunk. Tehát sétálunk.
 ------------------------
És sétánk alkalmával találkoztunk ezzel a cicával.
Nem nem Tofka kergette fel őt a háztetőre. (de miatta nem jött le onnan :))

. Bookmark the permalink.

5 Responses to #107

  1. m says:

    Nagyon aranyosan vagytok és a cicmó is:)
    Én is imádok kézenfogva sétálni:)
    Rita, a fiúk hipp-hopp el fognak hagyni növésben, nem? Akkor meg a tenyerükön fognak hordozni, nem kézenfogva;))))
    Szép napot nektek!

  2. Rita(006) says:

    M, de jó hogy jöttél! Hiányoztál ám!
    Valóban sity-suty nőnek, még mai napig furcsa ha látom magunkat pl. kirakat üvegben visszatükröződve, hogy anyám, mekkorák, és „belőlem vannak”! Hihetetlen és csodálatos!
    Neked is szép napot kívánok Merci!

  3. Ó, de gyönyörű macs!
    6 hónapos volt Lilim, mikor mondták, hogy most már majd lassul a növése...valahogy nem veszem észre azóta sem :)
    És nem érti, mikor mondom neki, hogy a fejemről fog enni hamarosan, hogy miért enne ő a fejemről? :P
    Szípek vagytok így hárman, hát még, ha majd négyen mennek csajokkal!

  4. Rita(006) says:

    Elinnori, ne is mond, a gyerekek hogy nem olvasnak lexikont, hogy mit kell csinálniuk hivatalosan! :) Ó és ne sokkolj a "4-en mennek csajokkal" előrevetítéssel! A pillanatnak élünk: én fogom a kezüket! (na jó, még) :)

  5. Pompás ez a sétálós kép.

Leave a Reply

Üzemeltető: Blogger.