Az én tündi-bündi 10 évesem.
Ki se nézné belőle az ember, hogy már nem először állít be ilyennel:
Ma pedig a napközis tanár néni kapott el és zúdította a fejemre, hogy abban a röpke fél órában,
amit vele tölt Gyermekem, hogyan is viseli magát. Sugárzott belőle (na nem a magabiztosság,
hanem a) kétségbeesés. A probléma az, hogy hihetetlen reléje van A gyereknek és ha csak egy apró bizonytalanságot érzékel, onnantól kedve tekintélyét vesztetnek minősíti a tanárt. Hiába 4 évnyi fejmosás itthon, ezen tényen nem tudtam változtatni. Tanácstalan vagyok.
Létezik olyan büntetés, módszer, amivel egy ilyen habitusú kisembert jobb belátásra lehet téríteni?
Jótanács nincs. (én még csak a 3évesekkel való harcnál tartok. :)))
Szép kölke van...hát ez hihetetlen....olyan szééééép!!!!
Ismered az emk.hu oldalt? Talán segíthet.
Szia Rita!
Először is: :)
Aztán meg: az a baj, hogy lehet h nem a társait zavarta, hanem a tanci nénit - de ettől még nem jobb a helyzet. A mi gyerkőceink osztályában is hasonló a helyzet - az enyémek a szabálytisztelő "fajtából" valók:), nem kiabálnak be, nem beszélgetnek (órán nem, utána viszont be nem áll a szájuk). Egyszerűen csak sokat beszélget(t)ünk velük a tisztelet kimutatásáról, akkor is, ha a velük szemben állót nem látják tiszteletreméltónak, mert sipítozik, mert csúnyán beszél, mert halkan beszél, mert ordít, mert alacsony, mert nem alacsony stb... Akkor azt tiszteljék benne, hogy ő a tanár, az idősebb, a tapasztaltabb, akinek az a feladata, hogy huszonakárhány rakoncátlan nebulót tanítson - ezt el kellett fogadniuk:)
Úgy látom, nagyobb gyerekeket (a mieink 14, 15 évesek) már akkor tiszteli az osztály, ha tényleg nem kiabálnak be órán, nem zavarják egymást...
Sok sikert;)
És szép napot!!!
Erről a témáról már többször kifejtettem a véleményemet:) Sosem csinálok (-tam) belőle ügyet. A gyerek pontosan tudja, hogy kivel hogy viselkedik. Volt nekem vitám elég. Amikor Bence épp tiszteletlen volt, intőt hozott, aztán kiderült, hogy a tanár meg lehülyézte. Persze bementem, és megmondtam, hogy pont annyi tiszteletet lehet elvárni a gyerektől, amennyit ő is megkap. Persze égett a feje, mikor a lehülyézést felhoztam. A jófej tanároknál sosem rossz egy gyerek, ez az én tapasztalatom.
Gólya, a 3 évesek is igen leleményes harchelyzeteket tudnak produkálni, sőőőt! (köszönöm 10 évesem nevében is, a természet kisördög természetét a külselyével kompenzálta)
Tündérlátta, köszönöm, megnézem!
M, az igazság az, hogy a kettőből egy gyerek nekem is a szabálytisztelő „fajtára” sikerült ám! Így valamelyest tiszta a lelkiismeretem, hogy talán nem kizárólag csak rajtam múlik, hogy hogyan reagál dolgokra 10 évesem. kénytelen vagyok hinni abban a tényben, hogy a genetika mint olyan sok szempontból eleve adott és a „vad hajtások nyesegetése” sem mindig egyszerű! (azt ne kérdezd vajon kitől örökölte, mert egyikünk se ez a temperamentum, de egymás közt maradjon, kicsit örülök ám, mert sokkal életrevalóbb mint mi valaha voltunk!) Szemléltetve Gyermekem természetét ennek kapcsán a másik blogomban pár sort írtam: http://ritascrap.blogspot.com/2011/03/tanarok-reme.html
Krisssz, valóban így van ám, hogy a jófej tanárnál semmi gond nincs a Gyerekkel, kizárólag egy típusú „tanárfajtánál” borul a dolog! (csakhogy jövőre felsős lesz és 8 pedagógus fogja tanítani. Még csak sejtem, de az lesz az igazi kihívás mindenki számára.)
:) Köszönöm h érted, amit szerettem volna:)