Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart 365 napig minden nap!
Óóóó, drága Rita, csak a fotó kedvéért nem kellett volna beáldozni a müzlitokot....
A fa kérge meg szépséges, titokzatos, mint az ember ráncai....
Nem tom melyik szebb! :) Az egyik finomabb, a másik öregebb!