A nagyszülők otthonát díszítő óra esett ma „áldozatul”. Érdekes volt, ahogy az egyik apró részletéről néztem épp már itthon a monitoron egy fotót, 10 évesem rögtön beazonosította hogy miről is készült a fénykép. Bevallom én fordított helyzetben fel nem ismertem volna, hogy apósomnál ezt látom hétről hétre. Simán elsétáltam mindezidáig mellette. De most már tisztelem ezt a tárgyat is, az apró gyönyörű részletével együtt!
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
Juj, de szép!!!!
Hú, micsoda míves darab!
Milyen nagyságú az óra? Szépen megragadtad a részleteket......csak kár, hogy jobban nem tudom nagyítani a képet. :)))
Külső-belső napsütéses napot kívánok!
Csodás ez az óra, nagyon szépen kiemelted a finom részleteket rajta. Csodás darab!!!!