Vajon egy érettségit vagy diplomát hány ceruzába lehetne mérni?
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
Sokban......
Én már csak tudom.....két főiskolás gyermek édesanyjaként.
De olyan szép ez az ÚT.....:)))
... és radírmorzsába??? Nálunk az dominál:)
Szuperjó kép kerekedett ismét!
Ilda, valóban szép az ÚT, (meg időnként göröngyös), bár én még csak az elején járok most mint kísérő.
M, tényleg!!!!!!! A radírmorzsa! (na meg az elveszett ceruza+radír mennyiség :))
A kölcsönkért is beleszámít?:))
Imádom a ceruzaforgácsot! Mekkora ez a fotó!!!!
Mire a fiaid a diplomáig eljutnak valószínűleg elvész a ceruza, mint olyan, majd "pennel" írnak ide-oda és delete-tel radíroznak! :)
Én inkább tollaztam! A fősuli 3 éve alatt szinte végig tintás volt a kezem! Üdv a fotóért!
Kreatívhit, ó a csudába, tényleg még a kölcsönkértek is! :)
Gólya, valóban van rá esély, hogy a régmúlt homályába fog elveszni ez az íróalkalmatosság. :)
Toni, ó igen, van rá esély, hogy fiaim is miután kivégeztek x mennyiségű grafitot, áttérnek a tinta fogyasztásra. Már vannak erre utaló jelek, 4. osztálytól ugyanis tollal írnak már általánosban is. :)
Micsoda ötlet, micsoda fotó!!!!!!