Imádom a scrabble-t! Már várom, hogy diszgráfiás gyerekeim is élvezzék és ne azt lássák ebbe a játékba, hogy gyakoroltatni akarom őket. (Na jó, hogy őszinte és naprakész legyek, jelen pillanat inkább azt várom, hogy a gyomorrontásból vagy vírusból 8 évesem kigyógyuljon és ne kelljen takarítanom utána. Szuper Valentin napi ajándékcsomaggal lepett meg ma ugyanis. És még csak most kezdődik az éjszaka.)
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
Jobbulást! Scrabble, király!!!
Óóó, jobbulást! Ez a legrosszabb vírus :(
HOgy telt az éjszaka?:)
Ja, igen: scrabble-t mi nem kártyákkal ismerjük... hanem kockákkal. Nem is láttam még kártyás verziót!
Gólya, köszönöm!
Köszönöm Merci az érdeklődést! Túl vagyunk rajta, riasztás nélkül! A cukor érzékenysége kontra tegnapi suliban elfogyasztott 2 adag tejberizs bizonyult a bűnösnek! A scrabble-ben ez a kártyás verzió egy utazós kivitel, rövidebb játékmenettel (helyesen írni nem tudó gyerek tűréshatára feszegetése nélkül). :)
A betűtorony után de én is szeretem.
Remélem, hogy a mai napotok már nyugisabb volt a tegnapinál.:)))
Mi újság a géppel?
Jó tudni :) Jobbulást drága, aztán írjál ha látod a fényt az alagút végén!
Ps: A francia kártyás játékok (póker, rabló römi, kanaszta) után scrabblézni szeretek a legjobban!
MI van veled Rita????
Nagyon hiányolunk!