Túlélő növényem egyike (sajna nincs sok).
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
nálam is ilyen túlélő-félék laknak. Aki engem túlél, annak jó sora van, aki nem....hát, így járt. Én sem vagyok kényes, növényke se legyen az! :)
csatlakozom a klubba :)
és ilyen edénykém is van :P
Nálam burjánzik az élőflóra. A yuccám akkora, hogy nemsokára valamelyikünknek mennie kell. A titok nyitja: megfelelően igénytelen növény kiválasztása. :) Ebben profi vagyok: olyat még nem hallottam, hogy valaki kinyírta volna az aloét, zamioculcast, vagy kövirózsát. :)
Imádom a fotódat!
Látom, hogy nálatok is napsütéses nap volt tegnap.
Szépen játszanak az árnyékok a virágok levelein.
Jó nálad lenni!
Mosollyal:Ilda
dettó túlélésre megy nálam is minden :))))))
de ez az ibolya szinte virul!!!
Nagyon szépen játszik a fény! Gratulálok ahhoz, hogy van túlélő növényed:-)
A kertben nem zavar annyira, mint a lakásban, hogy képtelen vagyok jó szóval rábírni őket, hogy legyenek jók és maradjanak veszteg szépen! Kint valahogy nem annyira szembetűnő, ha valamelyik növényemmel elválunk egymástól. Anyósom időnként felhúzza a szemöldökét, hogy én olyankor ültetem át-ide-oda a növényeket, amikor kedvem tartja, nem pedig akkor, amikor kell. ... és lám-lám, mindig elképed azon, hogy mégis megmaradnak! Persze azokra különösen vigyázok, hogy nekem legyen igazam!:-)