Kint még mindig esik ...
... bent meg felidéztük a számítógépmentes múlt hangulatát.
Belevágtam
Minden nap egy fotó. Dolgokról amik körülvesznek, helyekről amik hétköznapjaink szinterei. Más perspektívából, kicsit a napi rohanás közben megállva. Ezáltal esélyt adva, hogy a fényképezőgép ne csak automata módban „lőjön”, gyakorolni egy más típusú látásmódot, dokumentálni, majd levonva a következtetéseket, tanulni belőle. Trenírozni magam maratoni célok teljesítésében, hiszen ez a projekt 2011.01.01-én kezdődött és tart
365 napig minden nap!
365 napig minden nap!
most is behaltam
OOOOOOOOOOOh!!!!!! Legszívesebben az esőcsepp alá tartanám a nyitott tenyerem és nézném hogyan folyik végig a karomon!!! A kőkorszak meg a kedvenecem! (én még mechanikuson kezdtem a suliba gépelni tanulni, fél- úton kaptunk új eletronikus(!) írógépeket. Egy darabig nem számított hibának a dolgozatoknál, ha akkorát odasóztál, hogy duplázott a betű) Látod: egy fotó és belódul az emlékezet!
Keresem a szavakat - ami, ugye nálam nagy dolog!
Az első valami csodálatos, a második különleges! Szuperek!